Test-Vér?

Igen. Vannak akik egykék,és vannak,akiknek van testvére,egy vagy akár több is, 5-6. Van aki együtt nő föl velük,van aki külön,van akinek édes, van akinek fél, netán mostoha.
De a testvér akkor is egy komoly szó. Mondjon bárki bármit,a rokoni kapcsolatok nagyon sok embert hoznak össze,akik ha nem lennének rákényszerítve egymásra,lehet hogy messze elkerülnék a másikat.
Nekem is van,nem is egy rokonom,akiket ha nem lennénk rokonok,lehet hogy nem szeretnék ennyire egyszerűen,de mivel tudom,hogy van köztünk valamilyen kapcsolat,olyan érzés,mintha...hú hogyan is írjam le. Szóval úgy gondolom,hogy minden embert,amennyiben nem gonosz az illető, lehet szeretni. Gyermeteg gondolat,hogy a megfogalmazásról ne is beszéljek,de így gondolom. Maximum az ember könnyebnek érzi ha nem kell annyi figyelmet fordítania valakire,és utálhatunk mi bárkit,de szerintem  legnagyobb ellenségünket is képesek lennénk megszeretni,például,ha ketten élnénk egy lakatlan szigeten,és egymásra lennénk utalva.

Na! Szerintem a rokoni kapcsolat tudata a lakatlan sziget. Mert úgy gondolom,hogy ez egy olyan kapocs,ami miatt az ember elnézőbb a másikkal szemben,jobban megérti a másik igazát,érdeklődik az unalmas dolgai iránt,kötelességből,vagy kíváncsiságból,az mindegy. A lényeg,hogy egy olyan kapocsnak tartom a rokoni köteléket,ami,bármennyire is hülyén hangzik,megkönnyíti az utat a másik szeretetéhez,kedveléséhez.

Nem tudom pontosan megfogalmazni az agyamban lejátszódó kavalkádat,de szerintem érthető amit írok..vagyis remélem..
Arra akarok kilukadni,hogy ha egy nem kedvelt személy az életünkben nem csak egy ismerősünk,hanem a rokonunk lenne,akkor valószínűleg nagyobb figyelmet fordítanánk rá,jobban értenénk,és kötelességből kedvesek lennénk vele,de arra lennénk figyelmesek,hogy azért egészen meg is tudnánk szeretni.

Nem hinném,hogy csak nálam működik ez így..sőt,szinte biztos vagyok benne,hogy bárkit meg lehet szeretni,és a tudat,hogy szeretnünk is kell valakit,a család miatti kötelességből,leegyszerűsíti a dolgot.

Értitek amit vért izzadva próbálok megfogalmazni? Mert nem találom rá az ideális szavakat..

Szóval például,ha x idősen megtudod,hogy van egy testvéred valahol a világban,fölüti fejedet a kíváncsiság.

Úgy gondolom,hogy az ember tudat alatt,lehet akármennyire is antiszociális,keresi az alkalmat arra,hogy embereket szeressen meg. És ez sokszor nehéz. Igen,van akinek barátokat szerezni is nagyon nagyon nehéz. És ekkor jön a szuperhős, egy nagy családfának öltözött képzeletbeli figura, a rokoni szál, ami íratlanul is kötelez minket az összetartásra,és egy egy nagy segítség,ami leegyszerűsíti az utat,hogyha valakit meg akarsz kedvelni. Értitek? Mert tudod, hogy ha te közeledsz a másik felé, akkor, mivel ugyan az a vér folyik az ereitekben, elég valószínű,hogy nem "ejt pofára a másik" és ő is érdeklődni fog irántad,és kialakulhat köztetek egy mély barátság,vagy csak egy szimpátia,az mindegy,de valami pozitív dolog is akár.

Az ember nehezen nyit őszinte szívvel valaki felé,de ha nagy az esélye rá,hogy nem elutasítják,könnyebben teszi.

Nade. Mi van akkor,ha egy emberben nincs meg az az igény tudat alatt sem,vagy nagyon nagyon elnyomja,hogy megismerjen,esetleg megszeressen mást? Akkor neki mit sem számít az,ha van rá lehetősége,hogy ezt sokkal egyszerűbben megtegye. Mikor a gyerek felnő és bezárja az anyját egy öregek otthonába és nem látogatja. Mikor a fiú gyűlöli az apját. Mikor a férj megveri a lányát, vagy a feleség lelövi a férjét. Vagy mikor megtudod,hogy van egy testvéred, és nem érdekel ki ő és mit csinál. Még akkor sem,ha megszámolhatatlan közös ismerősötök van,és jópár közös barátotok. Mikor egy szakmán belül mozogtok. Mikor összefűz titeket egy pár családi esemény,de te még köszönésre sem méltatod..

Na akkor mi van?

És itt áll meg a tudományom.

Hogy miért? Mert miért ne?!

Én írom, te olvasod.
Én írom, te elkerülöd.
Én írom, téged érdekel.
Én írom, te nem foglalkozol vele.
Én írom, te megérted.
Én írom, te nem értesz.

Feltettem magamnak a kérdést,miért kezdek el egy harmadik blogot?
Van értelme? Ha igen mi?
Olvasni fogja valaki is egyáltalán? Merek írni személyes témákról,gondolatokról? Kell ez nekem? Kell ez bárkinek is?

És erre jutottam.
Nem érdekel!

Írok,mert szeretnék,innentől kezdve választás kérdése,hogy te hogyan viszonyulsz hozzá.